Kortárs segítés

 

Kedves Látogató!

 

Mi vagyunk a Piros Pont Kortárs Segítők. Ez a csoport önkéntes hallgatókból szerveződött a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ egyfajta leányvállalataként. Azért jött létre, hogy az egyetemisták jólétét támogassa.

 

Úgy érzed, nem megy a tanulás? Párkapcsolati gondjaid vannak? Nehezen viseled, hogy új városba, környezetbe kerültél? Vagy csak egy beszélgetésre vágysz olyasvalakivel, aki igazán odafigyel rád, és megértheti egy egyetemista mindennapjaiban felmerülő nehézségeket? Fordulj bátran hozzánk! Egyéni konzultációk keretein belül nyújtunk lehetőséget arra, hogy beszélhess ezekről velünk fesztelenül. A csoport tagjai mind elvégeztek egy segítői képzést, melynek köszönhetően szakszerűbb segítséget tudunk biztosítani a konzultációk alkalmával. Ám ahogyan te is, úgy mi is átéljük az egyetemmel járó plusz feladatokat, döntéseket, követelményeket, lehetőségeket, és egy közös gondolkodás alkalmával akár egy új nézőpontot is nyújthatunk, mint kortársaid.

 

 Ha úgy gondolod, te is szeretnél egy olyan beszélgetés részese lenni, ahol száz százalékos figyelmet fordítanak rád, ahol megoszthatsz

 

 


 

Szia, Máté vagyok, elsőéves pszichológia szakos hallgató, 2018 ősze óta a Kortárs Csoport tagja. Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, vagy egyszerűen csak nyitott fülekre, melyek végighallgatnak, fordulj hozzám bátran! Minden ember életében vannak nehézségek, a segítségkérés nem gyengeség, hanem bátorság!

 

 

 

 

 

 

Sziasztok! Bence vagyok, pszichológus hallgató. Én saját magamat őszinte embernek tartom, és a társaságomban lévőktől is elvárom ezt. Vallásos ember vagyok, nagyapám görög katolikus pap volt, így a családunkra, így az én értékrendemre is meghatározó befolyása van a hitnek, még ha a mindennapi, formális cselekedeteket nem is gyakorlom. Úgy érzem, egy bizonyos mértékig büszkének kell lennünk arra, akik vagyunk, viszont emellett kritikusnak is saját magunkkal szemben, hisz ez a fejlődés alapja. Fontosnak tartom, hogy saját cselekedeteink által kivívjuk mások tiszteletét, de nézetem szerint az alázat is meghatározó fontosságú tulajdonság, ami például abban nyilvánul meg, hogy bár kivívtuk, de nem követeljük mások elismerését. Jellemző rám, hogy próbálok minden hétköznapi helyzetet több szempontból is átgondolni, és a mindennapokban próbálom észre venni az apró pozitívumokat és szépségeket, melyek boldogabbá tehetnek. Nagyon közel áll hozzám a költészet, valamint a rap zene, és ha egy idézetet kellene választanom, ami engem jellemez, talán ez lenne az, ami a kedvenc magyar előadómtól származik: „Mit érsz el, ha a tegnapot siratod, ami visszahúz, jobb, ha kirakod. Én azért nevetek, hogy túléljem, mert az életet élni kell, úgy vélem.” (Tkyd)

 

Én Mikla Dominik vagyok, elsőéves pszichológia szakos hallgató, és a Piros Pont Kortárs Segítők tagja. Ha jellemeznem kellene magam pár mondatban, annyit mondanék, hogy mindig is eléggé érzékeny voltam a lelki és mentális dolgokra, de én ezt nem gyengeségnek fogom fel, hanem esélynek arra, hogy segíthessek másokon, és hogy meg tudjam érteni a körülöttem történő dolgokat. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy mind a pszichológia, mind a kortárs segítés területét szeretném megismerni és művelni. Szabadidőmben szeretek olvasni, szenvedélyes rajongója vagyok a zenének. Ezek a szép és jó dolgok, de sajnos az élet nem csak ezekből tevődik össze. Nagyon sok pozitív és negatív összetevő játszik szerepet az ember egészségének kialakulásában, s ezek nem feltétlenül vannak mindig egyensúlyban. Ha úgy véled, hogy egy-egy benned lévő dologról érdemes lenne beszélni, keress bátran!

 

Szia! Ware Anna vagyok, harmadéves tanárszakos hallgató. Másfél éve tevékenykedem kortárssegítőként.

Életem szilárd alapját képző gondolata, hogy emberekként mindannyiunkban van valami közös, eközben pedig minden egyes ember megismételhetetlenül egyedi. Bennünk már van legalább egy közös dolog: mind a ketten egyetemisták vagyunk, így hasonló dolgokkal találkozhatunk a mindennapjainkban. Azonban mivel mindannyian egyediek vagyunk, mindannyiónk élete is más; a Tiédhez nincs hasonló az egész Földön. Így teljesen egyéni az is, hogy hogyan éljük meg egyetemi éveinket. Az egyetemi élet kétségkívül nagyon izgalmas és szórakoztató is tud lenni, de nem minden arany és csillogás benne: bármikor érezhetjük úgy, hogy valamely gondunk kibogozásában kellene egy kis segítség. Ilyenkor segíthet, hogyha figyelmesen meghallgat minket egy külső szemlélő és együtt gondolkodunk vele a megoldáson, több szem többet lát alapon. Ha úgy érzed, hogy valahol elakadtál, és jól jönne egy ilyen segítő beszélgetés, keress bátran! Szívesen beszélgetek és gondolkodok Veled együtt ítélkezéstől mentesen bármiről, ami Téged éppen foglalkoztat.

 

Betti vagyok, másodéves pszichológushallgató. Ha három dologgal kellene jellemeznem a leggondtalanabb időtöltést, azt mondanám, egy érdekes könyv és egy finom kávé társaságában töltött, jó zenével fűszerezett délután.

Ám az élet nem állhat csupán ebből, szükségünk van új élményekre, impulzusokra, amelyek minden nappal formálják valamilyen szinten az életünket. És éppen ezért gondolom, a legjobb dolog az egyetemben, hogy új benyomások érnek, új lehetőségek nyílnak előttünk, egy teljesen más életszakasz veszi kezdetét. Ez viszont, mint minden változás, nehézségekkel is együtt jár. Rengeteg tényező és szempont van, amit össze kell egyeztetnünk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk kezelni a mindennapjainkat. Ehhez pedig néha jól jön egy apró segítség, egy inspiráló vagy épp elgondolkodtató beszélgetés, ami által képesek vagyunk egy új szemüvegen keresztül megvizsgálni magunkat és a környezetünket. Ha úgy érzed, valami ehhez hasonlóra van szükséged, szívesen leszek az, aki ebben partnerként közreműködik.

 

Sziasztok! Orbán Balázs vagyok, másokhoz hasonlóan én is keresem az utamat. Másodéves pszichológia alapszakos hallgató vagyok, tanulmányaim mellett pedig második éve koordinálom a DEMEK kötelékeihez tartozó Piros Pont Kortárs Segítők csoportját. Életem központi elemének tartom a segítségnyújtást, mely meghatározta a pályaválasztásomat, munkámat, hobbijaimat, mindennapjaimat. Úgy gondolom, hogy a jó és élhető közösség ismérve, hogy kiáll elesettjei mellett, támogatja őket, az elesettek pedig akadályok nélkül fordulhatnak segítő társaik felé. Ha Te is az útkeresés szakaszában vagy, ha nem tudod merre, hogyan tovább, ha akadályba ütköztél, vagy azt érzed elakadtál, bátran fordulj hozzám!